Hull a levél, vége a nyárnak.
Szelek fújnak, szelek járnak,
Arcunkat pirítja az őszi szél.
Parkban csak a csend beszél.
Itt-ott makk koppan, földet ér.
Napsugár bágyadtan fűzi a fákat.
Sugarai a patak vízén táncot járnak.
Egy-egy cinke füttyent párjának.
Lila fejével ciklámen int felém,
Fenyők alján nyílik, oly szerény.
Padok üresek, nem jár erre senki sem.
A múlt kacagását hiába keresem.
Köszön az ősz levélhullással,
Csenddel, mókus ugrálással.
Vidáman, huncutul néz felém,
Mintha mondaná, találkozunk még,
te meg én.
Az elmúlásban is öröm tölti el szívem.
Láttam az őszi parkot,
Emlékét magammal viszem.
Vadrózsa érő piros csipkebogyójának színét,
A búgó vadgalamb ígéretét.
Mosonmagyaróvár, 2017. szeptember 13.
TM
