Miért hagytuk hogy elhallgasson a kolomp?
Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét,látszik már messziről
Megérkezik a gulya a kolompos vezeti
Kolomp-kolomp szól tompa hangja neki
Csorda lepi el a falu főutcáját
Minden tehén, borjú tudja haza várják....
Gazda , vagy asszonya kaput nagyra tárja
Jön az ő tehene, messziről már látja
Kolomp csak szól, hírül adja
Megjött a falu csordája apraja,nagyja
Pásztor a trombitáját vígan megfújja
Hazatérő gulya, friss vizet várja
A kolomp sír a tehén nyakában
Utoljára még, azután ő is jut a többi sorsára...
Azután csend lesz, mély csend a faluban...
Elhallgatott a kolomp, minden néma.
Nem veri fel a falut a tompa kolomp hangja..
Ritkulnak a gulyák, eltűnnek sorban
Gazdájuk sem várja őket a ház előtt a kapuban..
Elment ő is más munkát keresni
Elcsendesedik a falu, nincs kolomp, ami felveri
Idős ember ül az árok parton
Szomorúan néz, végig az elvadult tájon
Nincs már jószág, ami legelőn legelne...
Dudva, gaz veri fel a legelőt, kaszálni kellene...
De már kaszás sincs, elment a kedve..
Mióta a kolomp nem szól reggel, este
Nem bőg a jószág benn az istállóban...
Nem jön már többet a legelőről haza..
Öreg pásztor kesereg magában..
Nem vidítja fel semmi, csak néha kutyája.
De az is öreg már, s nincs hozzá kedve
Látja gazdáját, hogy el van keseredve....
Nem kellenek már a kolompok ország szerte..
Szegénység köszöntött, s vége a falvaknak..
Üresek az istállók, reggel a kakasok szólnak...
Hova lettek a kolompok, hova az emberek?
Falvakban már csak az öregje kesereg.
Fiatalja az elment más országot látni..
Talán egyszer majd haza fog találni...
Hazahívja a harangszó a messze távolból...
Csavarja szívét a hazaszeretete...
Bús, magyar földön mégis szebb az élete...
2O14.O9.O2.Mosonmagyaróvár...
