Versben mondom el,
Hogy szomorú a lélek.
Sötét felhők gyülekeznek fölétek,
Mikor a nap ontaná sugarát.

Áldott esővel öntözné a határt,
Mikor a fák adnák a termő koronát.
Virágok nyílnak adják a csodát...

Szomorú a lélek, sír belül.
Emberek milliói megváltoztak kegyetlenül.

Mikor a családban elveszik a szeretet,
Anya, apát csalja...

Apa, anyát gyalázza meg.
S ártatlan gyermek sír fájó könnyeket.
Elszabadul a gyűlölet pokla.
Ember, embernek pénzért gyilkosa.

Veszedelmes csillag hull az égből
Augusztusi hullócsillag helyett.
Ne ilyen fájó életet adj nekünk, Istenünk!
Állítsd meg a gyűlöletet!

Fájdalmában rázkódik a föld,
S pusztulnak állatok, s emberek.
Ne ilyen jövő várjon az emberre!
Ne fagyjon meg dermesztő hidegben!

Ne száradjanak ki a tavak, s folyók!
Ne fenyegessék a földet tűzlángú bolygók!
Ne, ne ilyen jövőt akarjatok!
Fa kivágása helyett ültessetek magot!

Gyűlölet helyett összefogjatok!
Legyen asztalotokon meleg kenyér!
S ne éhezzen, imát mondjon, aki enni kér!
Ne vírussal, betegséggel pusztítsatok!

Legyen szívetekben irgalom, sok...
Anyát, apát gyermeke ne átkozza meg!
Mert minden, minden rossz útra vezet.
Versben mondom el.
S imára kulcsolom kezem.

Segíts, segíts, Istenem a meggondolatlan emberen!
Hogy gyűlölet helyett szeretet uralkodjon a szívében.

ÁMEN!

Mosonmagyaróvár, 2022. augusztus 11.

TM