Emlékek nyaraló utcáján...
Végig megyek az emlékek hídján...
Kedves fenyőfák, sokasodjatok.
Öreg diófák, lombosodjatok!
Kakukkmadár szépen köszön,
Mókus ugrik, ez nagy öröm!
Más nyitja már az ablakokat,
Más zörgeti már az ajtózárat!
Elszaladtak már a boldog évek.
Öreg fák koronái az égig érnek.
Egy-két jóbarát köszönt reád...
Ők ismerik csak régi örömöd, munkád.
Egyenes út a Balatonhoz vezet.
Régen, de összefogtak az emberek!
Utcán végig mindenki rád köszönt.
Volt ölelés, volt igazi öröm.
Fenyőfák, diófák biz' nagyra nőttek.
Elmentek a barátok sorban, akik ültették őket.
Utca szép színei, bizony, megfakultak.
Más festegeti már más színűre az újat.
Azért még öröm, él egy-két jóbarát,
Aki felismer, és örömmel köszönt rád.
Történetük elmesélik,
Utolsó ölelést szeretettel köszönik.
Remény azért fel-felcsillan.
Találkozunk, nem csak a múltban.
Gyermekeink még jópajtások.
Viszik tovább a szeretetlángot...
Búcsúölelésre tárul karunk,
Megéltük éveinket, amit régen jósolt a kakukk!
Isten veled, jóbarát!
A nap sugara még sokáig süssön itt rád!
2025. július 26.
Emlékező vers