Nem szeretnéd a lerágott csontot újra és újra a kutya elé dobni, de néha semmi másra nincs lehetőséged. Újra és újra elő kell venned, mert új csontra nem telik, ha mégis összekaparod az árát, az igazságérzeted visszadobja, nem jól van ez így. Nem így kellene a dolgoknak mennie.
   Minden hónapban tisztességesen befizeted az árát. Van olyan év, amikor nem is veszed igénybe, csak fizeted. Amikor mégis oda kell telefonálnod, üresen kicseng, vagy foglaltat jelez. Eltelik egy nap. Nem baj, még bírod. Egy hétig talán többet is bírsz. Majd bemész személyesen. Kiderül, szabadságolás van. Nem baj, aki itt van, az is jó lesz. Végre továbbléphetsz, kapsz egy szakemberhez egy kis cetlit. De a pofon most csattan arcodon hatalmasat, feldagad és vérben forgó szemeddel mit sem törődve, porba sújt. Nincs időpont. Három hónap múlva sem lesz. Még nem tudsz kérni, nincs megnyitva. Az egészségügy lerágott csont. De a kutya egyszer rád vicsorít. Egyszer elege lesz a csupasz csontodból.
   A gazdag rendelő közelébe nem megy, a drága csontod magad edd meg!

TM