A kis pillangó kíváncsian nézett körül. Egy zöld rét közepén ébredt, könnyű nyári szellő táncolt a fűszálak között. Körülötte a rét lakói már megkezdték életük egy új napját. A méhek virágról virágra szállva gyűjtötték az édes nektárt, katicabogarak nyújtóztatták pettyes szárnyacskájukat, barnássárga színű szitakötők kóboroltak tavacskájuktól távol, a szúnyogok lepihenni készültek.
  A kis pillangó most magán tekintett végig. Gyönyörű, élénk színekben pompázott, szárnyacskáját mozgatta meg, repülni készült. Lassan terjesztette szét szárnyát, hogy a még rajta lévő vízcseppecske is megszáradjon, lenézett a biztonságot jelentő levélkére, ami egyre kisebb lett, ahogy ő egyre magasabbra emelkedett. Csodálatos érzés volt repülni! Eszébe jutott, hogyan is kezdődött élete. Egy apró tojást helyezett anyja egy növény levelére, gondosan elrejtette őt, és pár hét után elhagyta a tojást. Milyen picike volt! De a levél gondoskodott róla, etette, elrejtette, de ő is megtanult védekezni. Gally, levél színét s formáját tudta utánozni. Rövid idő alatt hatalmasat nőtt. Ekkor abbahagyta az evést, és nyugodt helyet keresett, ahol egy védőburkot hozott létre maga körül. Puha, pépes masszává bomlott teste, de sejtjei túlélték, lenyűgöző átalakuláson ment keresztül.
  Most itt van, a levegőben, szárnyai szárazak, és meg fogja találni párját, hogy nem túl hosszú életében gondoskodjon a következő nemzedékről.

TM