Holdfény sző hálót a lombok közé,
ezüst híd vezet a végtelenbe,
az est csendjében csillagok ragyognak,
mindent rábízva a képzeletre.

Lassan köd hull a völgybe,
ősi, elfeledett mesét regél,
eltakarva a csillaglámpást,
vezet a láthatatlan felé.

Ha csendesen lépsz, hallod a titkot,
mit álmos fák közt susog a szél,
mert minden halk suttogásban
az éjszakai varázslat él.

TM