Próbálta kibújtatni a sugarakat
a sötét felhőkkel viaskodó nap,
mint lyukas zokniból a lábujjakat,
de az szőtte egyre csak az árnyékokat.

Vihar közelgett, villámot hozott,
gyorsvonatként dübörögve mozgott,
terhéből esőt bőven zokogott,
mint üres gyomor, nagyokat mormogott.

A nap kettőt, hármat még pislantott,
egy utolsó fényeset villantott,
talán egy sóhajt is hallatott,
majd mára végleg itt hagyott.

TM