Előttem papírom, üres és nem írom.
Nyakamon szép fejem, üres tekintetem.
Gondolom, leírom, de minek, ezt nem tudom.
Fejemben cikáznak, delfinként csobbannak.
Gondolat vihara kedvemre szárnyalna.
De szivárvány és felleg áll az útjába.
Kettős érzet, veled mire megyek?
Összezavarod szép fejemet!
Belső békémet veszély fenyegeti.
De tudom is már, mi kell neki!
Gondolat közötti térben a csend varázsa ébred.
Szavaim ebből az űrből előjönnek.
A csend értéke érzés felkap, repít, lobban.
Mint hangjegyek között a szóköz,
A nyugalom, béke most már velem van.

TM