Lassan kitisztul a táj,
a föld újra lélegzik,
a fátyolos ég takarta gyászt
szivárványok színezik.

Nyomában virágok fakadnak,
a táj megelevenedik,
ahogy lehullt az égből,
lassan lecsendesedik.

A csend otthonra talál,
az eső finoman andalító,
nem írja tovább az ütemet,
csak egy halk zeneszó.

Minden cseppje reményt ültet,
fák lombján libben a szél,
halkan mesél, majd továbbáll,
vigaszt ad a könnyekért.

Léptek mosódnak a sárba,
az ablakon pára csordogál,
megújul a kiszáradt föld,
kizöldül a szürke világ.

TM