Ma virág nyílik minden szívben, 
bárányfelhős fürdőt vesz az ég, 
de a szívemben süket csend ül, 
egy halk sóhaj, egy csodás emlék.
 
Elmentél, és én árva vagyok, 
hangod még mindig fülemben cseng, 
mosolyod fényként reám ragyog, 
Szívemben él örökké itt, bent.

Kezed simítását álmomban, 
ölelésed őrzi a hűs szél, 
Minden éjjel hozzám érkezik, 
És velem marad, életre kél.

Gyertyát gyújtok, kezemben virág, 
Szívem egyre súgja: itt vagy még, 
S elképzelem, mint egy kisdiák, 
Nincs köztünk már álom-szakadék.

2025. május 3.