A zengő, örök természettel élsz,
Virágok kelyhében vagy az álom.
Fotóiddal mind minékünk  mesélsz,
Királylány vagy ez igaz mesevilágon.

Megosztod velünk szépérzékedet,
S mi látjuk képeidben a mesét.
A pillanatokba zártad a  szereteted,
Ebből bíz, még oly sok kellenék.

Adsz másoknak is, mi ott izzik szemeidben,
Villan a dobozba zárt meleg vaku.
A lapok zizzennek két gyönge kezedben,
S kinyílik egy új mesevilág kapu.

A királylány hozza, mit ismét alkotott,
S mi hálával olvassuk a színes meséket.
Mindenből adsz, mit a teremtő adott,
S mi nyeljük mohón e csodaszépet.

Köszönet neked és örök isteni hála,
Hogy kitártad csodaszép lelkedet.
Megnyílhatott a természet mesevilága,
Drága királylány, hidd el, nagyon jó veled.

TM