Sok idő eltelt, míg az új ismereteket teljesen elsajátították, és tudták alkalmazni is.
     Az egyik nap épp kirándulni mentek a hegyek közé, amikor hirtelen egy kapu jelent meg előttük. Először nem értették, hogy került az oda. De hasonló formájú számokat láttak rajta, mint amit ők kaptak az öreg bölcs apótól. Talán itt az idő, amiről mesélt. Gondolták magukban, végre meg tudjuk, mik azok a számok. De hogy nyílik ez a kapu? Alighogy feltették magukban a kérdést, a kapun lévő számok egy egy szimbólummá változtak át. De nem tudták, mit jelentenek. Próbálták a számokat odahelyezni, de sehogy sem nyílt az ajtó. Viszont a szimbólumok elkezdtek forogni. Addig-addig nézték, mi történik, míg Tünde odament és az egyikre ráhelyezte a kezét. Erre követték őt a többiek is. A szimbólumok pedig a csupa szív érintésektől egybeolvadtak, és valami különös erőt kezdtek ezután érezni magukban, és együtt elkezdték tolni azt a hatalmas ajtót, és az kitárult előttük. Olyan büszkék voltak magukra, hogy meg tudták mozdítani, hisz lehetetlennek tűnt a számukra a kinyitása, és a legegyszerűbb dologra igazán nem is gondoltak.
     Az ajtó mögött egy újabb csodálatos bolygón találták magukat, melyben már különféle jelek alkották az eget. A jelek közül az egyik egy tanítóvá változott, és leereszkedett hozzájuk. Már nagyon várta őket, hogy továbbadhassa azt a tudást, amit eddig ő birtokolt.
    Először egytől tízig tanultak számolni. Majd fokozatosan haladtak a nagyobb számok felé. Majd lejöttek a jelek az égboltról a tanító hívására, amik az összeadás, szorzás, osztás, kivonás rejtelmeit mutatták meg nekik. Ami egy olyan dimenziót tárt ki előttük, ami teli volt meglepetésekkel. Sokkal több időt töltöttek ott, mint eddigi útjaik során. De élvezték minden pillanatát.
    Most valahogy nem voltak kérdéseik, és nem kértek segítséget, csak figyelték, ahogy csendben tudásuk gyarapodik. A végén, mikor már megtanulták a számok misztériumát is, a tanító csak annyit mondott, használjátok bölcsen az itt is megszerzett ismereteket, és gyakoroljatok sokat, mint eddig. Hisz annyi minden van még, amit majd tanítani fognak nektek. Ki tudja minek a mesterévé váltok majd, ha ilyen szorgalmasok vagytok. Majd rajzolt egy szimbólumot, és azáltal hazaküldte őket.
    Mikor hazaértek, az ágyuk már várta őket. De egy kicsit még azért együtt belemélyültek az új ismeretek varázsába.

Vége.

TM