Minden madár a tavaszra,
kikeletre vár,
kertek alatt rigó fütyül,
hol is maradsz már?

Lombok közé fészket rakna,
messze szállna éneke,
langyos szellő simogatná,
napsütésre ébredne.

Akkor jön el az új tavasz,
ha nyílt hóvirág,
korán van még kicsi rigó,
szólt a hókirály.

Deres, fehér szakállamat
még egy kicsit fésülöm,
a világot takarómmal,
tiszta színnel bűvölöm.

Aztán megyek pihenőre,
hosszú álmot aludni,
akkor te is elkezdheted
puha fészked megrakni.

Nevelheted fiókáid
következő télre,
örülhettek, dalolhattok,
jövök vissza végre.

Megtanítasz nekik mindent,
mire újra eljövök,
felettük is egész télen,
míg fütyülnek, őrködök.

TM