Ameddig az idő rohan,
mint a szél,
és mi nem tudhatjuk,
vajon meddig marad még a miénk?
Meddig ad nekünk még boldogságot,
hitet, reményt?
Nem tudja senki,
de reméli mindenki,
hogy vele marad és sokáig kíséri!
Az idő, mely életünk része,
ad nekünk sokszor bánatot,
tragédiát, örömet, szépet.
Mégis a miénk,
s a mindennapok sűrűjében néha
elveszve megyünk a számunkra kijelölt úton,
sokszor remegve, reszketve,
de felemelt fejjel,
bár lelkünk meggyötörve, összetörve,
mégis reménykedve hisszük,
hogy Istenünk kezünket soha el nem engedte!
Ameddig az idő rohan, mint a szél,
addig a szívünk mindig megbékél!
Istenünk mindig megsegít!

2025. január 18.

TM