Kár rohanni, mindenki mellett csak elsuhanni.
Soha egy jó szóra, egy mosolyra meg nem állni,
a másikkal nem törődve, mindig csak tovaszállni.

Kár feledni a múltat, az emlékeket, mik kicsit megfakultak.
Attól még belőled indultak, még ha rég el is múltak.

Kár nem észrevenni egy ismerős szempárt,
félrekapni fejünk, hátha nem lát,
mert ő az utca túloldalán ment át.

Kár pazarolni, s nem becsülni az időt,
késő lesz már, mikor sírodon a gyom kinőtt.

Kár, hogy elmegy az élet.
Főleg, ha úgy érzed, a semmivé lett.

Kár, hogy sokszor nem eléggé félünk.
Mert sokunknak ez okozza vesztét,
merészen elfeledjük,
hogy csak egyszer élünk.

TM