Megjött a tél
Hófehér ruhában,
Nagy hópelyheket terít a tájra.
Csend ül mindenütt,
Levél sem rebben,
Kis rigó ágon ül félszegen.
Pedig csend volt eddig is,
Nem volt kacagás.
Bekötött szájú varázs,
Csak a szemünk beszélt.
Mindenütt hallgattak
A félelemtől, a hangok megfagytak.
Más ez a tél, más ez a hóesés,
Nem kell szánkó, nincs csilingelés.
Csak a néma hópelyhek hullnak a tájra.
Elhallgatott gyermeköröm,
Csak a boldog telet várja,
Várja a Mikulást, mikor megérkezik.
Vagy már ő sem jön, megfeledkezik?
Nem, a Mikulás csodáját mindenki várja.
Szívet, lelket megvigasztaló csodája.
Hull a hó, fehér takarót borít a tájra.
Mosonmagyaróvár, 2021. december 1.
TM
