Egyedül hideg a napsugár,
csak valaki jönne már.
Üres a szoba, kong minden zuga,
csak valaki jönne már.
Kihalt a ház, benne egyedül a szél citeráz,
csak valaki jönne már.
A lépcsőn a magány léptei kopognak,
bennem az üres évek zokognak,
csak valaki jönne már.
Sivár az asztal, ha mennél,
nincs ki marasztal,
csak valaki jönne már.
Jeges az ágy, vacog benne a vágy,
csak valaki jönne már.
Kialszik a kályha, csak pislákol,
mint szívemnek lángja,
csak valaki jönne már.
Karácsony ünnepén jégcsap lóg a fáról,
nem a szeretettől lángol,
csak valaki jönne már.
Ki mögött jöttében bezárul ajtóm,
lángra gyújtja szívem,
s e hideg házban,
a magányban, rám talál.
Csak valaki jönne már!
TM