Odakint suttognak a fák.

Csak ülj le kicsit köztük,
s Te is meghallod
az erdő minden szavát.

Tavasszal azt suttogják,
mikor ébred a világ.
Nézd, mily szépen nyílik lábunknál a sok virág.

Nyáron is beszélnek majd madárszóval Neked,
ha nyitott szemmel
s füllel jársz, szépségük megleled.

Ősszel már jobban kell fülelni.
Hűvös szélben köztük járni
s kelni.
Ekkor is meghallod majd,
mikor hulló levelüktől az avarban alig tudsz menni,
most azt üzenik,
ideje aludni, pihenni.

Télen aztán hó szitál majd,
süvít a szél, nem hallasz semmit, néma lett minden,
csak a szíved dobban itt benn.

Pedig, hidd el, én tudom, hogy most is.
Odakint suttognak a fák!
Most azt suttogják neked.
Állj meg kicsit köztünk, mert felemészt e rohanó világ!

TM