Ma gyönyörű szép őszi nap volt,
az égen pár bárányfelhő kóborolt.
Avar borította a csupasszá vált fák ölét,
s mi boldog mosollyal hallgattuk
a fákról lehulló levelek lágy neszét!
A fák sokszínű sárgás, barnás, vöröses levelein
megcsillan a fény az őszi napsütésben.
Sétáltunk meghitten kéz a kézben,
életünknek ebben a szép fejezetében,
mely oly megnyugtató,
csodálatos, szívhez szóló!
Mikor nem kell a hangos szó,
a messze hangzó,
jó nekünk a suttogó,
a léleksimogató!
Séta egy csodálatos őszi napon,
veled jó nagyon,
majd magamat rajtakapom,
hogy hozzád mennyire ragaszkodom,
ezt a nyugalmat másnak nem adom!
Oly jó érezni a késő őszi napsugár simogatását,
a puha, leheletnyi érintés finomságát,
hinni, hogy hosszú lesz az ősz,
bár tudjuk, nemsokára jő a tél, a bősz,
és a hideg mindent legyőz,
búvóhelyet keres a vaddisznó s az őz!
Ma még örüljünk az őszi napsugárnak,
van elesége minden kis madárnak.
Csillogó szemük, ha ránk nevet,
elfelejtünk minden keservet!
Remélem, lesz még ilyen szép napunk,
s boldogan együtt még sokszor sétálhatunk!

2024. október 27.

TM