Ha az idő visszafelé járna,
Nap nyugodna hajnalába zárva.
Esőcseppek szállnának fel, magasba,
Pocsolyákból a víz felhőkbe folyna.
Tenger otthagyná kisimított partját,
Folyó megtalálná újra a forrását.
Hajnal helyett alkony bújna át az égen,
Jövővé válna az egykor megélt régen.
Az első csók visszaszállna számra,
És az a vágyó tekintet újra rám találna.
Ki egykor ütött, most újra megölelne,
Minden búcsú újrakezdet lenne.
A pillanat, mi elmúlt, ismét visszatérne,
Ki egykor feledett, most újra szeretne.
Gyermekké válnék, kisimulna arcom,
Reménnyé válna, mit valaha akartam.
Úgy indulnék el, mint mikor megérkeztem,
Elfeledném, hogy már miben is hittem.
A szobában, hol gyermekként elbújtam,
Ismét hinnék mesékben, csodákban.
Ha az idő visszafelé menne,
Anyám keze újra erősen ölelne.
Nem lenne már megkopott ősz haja,
Újra ott ragyogna egykor szép mosolya.
A jövő olyan távolinak tűnne,
Hogy talán el már sosem jönne.
Anyám ölébe ismét visszatérnék,
És talán már meg sem születnék.
TM