Lehozni néked a csillagokat?
Mily magasztos, fennkölt gondolat.
Azt nem tenném, hisz mit érnél vele,
legyenek fent, mint angyalok tékozló szeme.
Ragyogjanak s ejtsék szívünk rabul,
mikor az éj jöttével bealkonyul.

Én elvinnélek e fénylő csillagok közé,
hol meglelnénk sok millió csodát,
és közöttük szállva megtalálnánk
szerelmünk örök, végtelen otthonát.
Majd egy kíváncsi, tékozló hajnalon
nyújtom feléd majd ölelő karom.
És elmegyünk, hogy senki ne lássa,
csillagok távoli szerelmes honába.

Veled ragyognék az alkonyi égen
millió szempár szerelmes szemében.