Hajnali dér színezi a fák levelét,
Arany szőnyeget terít az útra.
Vadászcsapat az erdőn kürtjét fújja,
Megkezdődött a nagy üldözés!
Menekül a vad, csak a trófea kell!
Életét menti, de agancsa miatt esik el!
Zizzen a falevél-szőnyeg, a vadász figyel,
Értékes-e a vad, ha igen, ünnepel!
Halálhörgés, tusa, itt senkit nem érdekel,
Életével fizet a vad, ki nem menekül el!
Gyors patakban csillog az őszi fény,
Űzött szarvas a szomját oltja, s elesik a harc mezején!
Csattan az agancs, most másról szól a viadal!
Ki lesz a győztes, ki menekül párjaival?
Menekül, hull a levél, ki éri meg a holnapot?
S fut, szalad, életet remél, mindent elhagyott!
Már piroslik az ég alja, a nap lemenőben,
Nyugati vad szél cibálja a fákat!
Erdőn, mezőn a vad riadtan szalad,
Talán más erdőben, mezőn lel egy kis nyugalmat?
Fájdalmas szarvasbőgés hallik!
Felveri az őszi erdő nyugalmát.
Mire az utolsó őszi napsugár is búcsúzik,
Sokasodnak a megszerzett trófeák!
Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 14.
