Meghalt a bohóc,
vajon sír majd érte valaki?
Voltak neki is könnyei?
Egykor nevettünk rajta, és
térdünket csapkodva
vágtunk torz pofákat,
és könnyek nélkül
nyitottuk mosolyra a szánkat.
Vajon a lelke majd hova tér,
csak egy pióca lesz, vagy tán
egy tollforgató ledér?
Emlékszik-e rá vajon a világ,
vagy legyintenek rá,
csak egy szürke kis bohóc volt, nahát.
Hát ilyenné váltunk?
Kit érdekel már, hogy mi voltál,
hol éltél? Na és.
Hiszen már meghaltál.
Az ostoba világ megy tovább,
te meg majd vezeted
az angyalok kórusát,
vagy kavarod a pokolban
az undorító masszát.
Na és.
Látta valaki, amikor sírtál?
Vagy mikor úgy fájt itt legbelül,
hogy majd belehaltál?
Látták a könnyeid ott a
habos maszk alatt?
Bohóc volt, mondták,
milyen vicces alak.
Tudja valaki, hogy ki voltál igazán?
Csak egy ember?
Igen, egy ember voltál.
Aki szeretett, és talán
őt is szerették.
De a porondon kívül észre se vették.
Az egész világ egy nagy pocsolya,
túlélni mindent, de szeretni soha?
Ilyen egyszerű ez a képlet.
Hát csak ennyi volt
egy emberélet?
Az Isten verje meg ezt az egészet.