Ohhh, te bársonyos, örök reményű nap,
halljam hát búgó, simító hangodat.
Súgd a fülembe, hogy még szeretsz,
velem sírsz és majd velem nevetsz.

Ne tékozold az erődet semmi másra,
feszíts fel most egy szép szivárványra.
Legyek szín a fájó, buta szürkeségbe,
vigyél magaddal el a végtelenbe.

Fénykoszorút tegyél ősz fejemre,
adj igaz áldást szerény életemre.
Vezess tovább, hogy tartson a létem,
hisz ez az élet minden szenvedélyem.

Adj hitet, hogy még sokáig maradjak,
bizonyságot a leírt szép szavaknak.
Ohhh, te bársonyos, örök reményű nap,
ne ásd meg még leendő síromat.