Ó szép zivatar!
Mosd el könnyeim,
Mosd el bánatom,
Vidd magaddal a kísértéseket,
Mert a jóra éhezek.
Mosd el a fájó sérelmeket,
Mit a múltba temettem el.

Mosd el azt a lányt,
Ki a semmi szélén várt,
A hervadt virágok illatát,
Azt az utolsó táncot,
Arcomról a ráncot,
A hazugságokat,
Mi folyvást fojtogat.

Mosd el a padot a téren,
Csókot a réten,
A képet a megkopott falon,
Rúzsos poharat az asztalon,
A tettetett nevetést,
A nem igaz szeretést,
A megszáradt emlékeket,
És ha elmégy,
Hagyd itt a kék eget.