Ha megszületik az unoka,
ha először ölelik,
nevetnek, örülnek,
de hullanak könnyeik.

Ha járni kezd, beszélni,
vagy ha megetetik,
de akkor is, ha elalszik,
ők pedig figyelik.

Az első és az utolsó
óvodai napon,
sírnak a ballagáson,
a csajos pillanaton.

Sok könnye van a mamáknak,
nincs kikapcsolója,
csak a kisunoka
lehet vigasztalója.

Egy puszi, egy ölelés,
bár ettől még nem apad,
megárad, elborít
mindent a könnypatak.

Nem azért, mert bánatos,
vagy talán szomorú,
a csillagok közül hozta
egy kislány, vagy kisfiú.