Megérett a búzakalász,
Örül a szívem,
Nagy tábla ringó tenger.
Lesz új kenyér az asztalon terítve,
Örül a lelkem,
Az idő nem bánt el vele,
Csak egy kicsi szárazság volt.
Amit a kalász tűrt, tűrte,
Teremjél csak szép búzánk.
Magyar ember éltető ereje
Ragyogj nagy táblákban a földeken.
Mintha a nap szállna le a földre,
Isten szeret minket,
E sokat szenvedett nemzetet,
Megadta a mindennapi kenyeret.
Legalább kenyér kerüljön az asztalra,
Áldás ez is a magyarra!
Mielőtt megszegjük új kenyerünk,
A kenyérre keresztet vetünk.
Szüleim is ezt tanították velünk,
Hálát mondunk Istennek,
Hogy megadta nekünk.
Mosonmagyaróvár, 2022. június 24.
