Február van és nagyon hideg. A városban az éjjel hatalmas hó esett. A fák, a parkban a  padok, a futópálya, minden fehéren csillog. Éva korán ébredt, és az ablakból nézi az ébredező várost. A pékségből friss kenyér illata száll, egyre több a járókelő, mindenki fázósan húzódik sálja melegébe. Szerette volna kitalálni, miért morcos az újságos néni arca, miért mosolyog mégis rá az a fiatal fiú, de sietnie kell. Magára kapta meleg kabátját, és becsukta maga után az ajtót. Kilépett az utcára, és érezte arcán a csípős hideget. Elmosolyodott, imádta a hideget!  A hó látványa csodálatos érzéseket hozott ki belőle! Vidáman sietősre vette lépteit, az emberáradat körbevette, vett egy mély levegőt. Nagyon szereti ezt a várost! A tömeget, ahogy elsodornák, ha hagyná, a közlekedés zajait, a madarakat a kukák mögött, az esti fényeket. Mindent szeret ebben a városban, de legjobban munkáját! Felszállt a villamosra, és megpillantotta Ágit, kolléganőjét. Ági idősebb, mint ő, de elég közel kerültek egymáshoz az elmúlt két évben, amióta együtt dolgoznak. Nagyon sokat tanult tőle, és magánéleti dolgokat is meg szoktak osztani egymással. Ma van a születésnapja, és munka után nagy bulit csapnak a barátaival. Ági társasági ember, nagyon sokan szeretik, így nem kevés ember köszönti majd ezen a kerek évfordulón. Már a villamoson elkezdi győzködni Évát, hogy este várja. Éva nevet, és  annyit ígér, hogy később térjenek vissza erre a témára. A munkában hamar elszalad az idő, ebéd után egy kávéra hívja Ági Évát. Természetesen az esti parti kerül újra szóba, és Éva beadja a derekát, rábólint, ígéri, ott lesz. Ági boldogan adja meg a szórakozóhely címét, ahol este találkoznak.

Délután Éva elgondolkodva lép ki az utcára, hiszen nem mehet üres kézzel, ajándékot kell szereznie. Most semmi nem jut eszébe, mit szeret Ági, minek örülne, mivel tudná meglepni. Egy pillanatra bosszús lett, miért is mondott igent!? De lerázta magáról a rossz érzést, és elkezdte figyelni a körülötte lévő üzleteket. Nem is járt még erre, hiszen munka után felül a villamosra. Befordult egy kis utcába, és a sarkon megpillantott egy táblát, amire ez volt írva: Harmónia. Úgy érezte, hogy be kell mennie ide! Kíváncsian nyomta le a kilincset, az ajtó nyílását apró csengettyű jelezte. Belépett, gyertya, füstölő vegyes illata csapta meg az orrát. Erősnek érezte elsőre, de mégsem volt kellemetlen, inkább nyugtató az érzékekre. A boltban senki nem volt. Körbenézett, és nagyon tetszett neki, amit látott. Varázslatos hangulata volt a polcokon lévő dolgoknak! Illatgyertyák, illó olajok, illatos szappanok, apró szobrocskák, álomfogók, karkötők és sok-sok olyan dolog, amiről azt sem tudja, mi lehet. Hihetetlenül jól érezte magát ebben az üres, varázslatos boltocskában, és szemlélődéséből hirtelen egy hang szakította ki. Egy idős, őszülő, de még mindig egyenes tartású férfi jelent meg a pultnál. Köszöntette Évát, és megkérdezte, miben segíthet. Ekkor nézett rá Éva, és tekintete belemélyedt a férfi sötétbarna szemébe. Zavartan engedte el a szemkontaktust, és a boltot kezdte dicsérni.

- Gyönyörű ez az üzlet! Ajándékot keresek születésnapra, és semmi ötletem nincs, véletlenül találtam az Ön boltjára is.

- Ó, a véletlenek - mosolyodott el az idős úr. - De azt hiszem, tudok segíteni. Nézzünk együtt körül. Elvezette egy polchoz, amin üvegecskék sorakoztak. A férfi levett egy üvegcsét, melyre Hematit felirat volt írva. A lány kezébe adta, és azt mondta, hogy ez hasznos és értékes ajándék lehet annak, akinek szánja. Sőt, egy Hematitkvarc marokkövet és karkötőt is választott hozzá. Éva meglepetten fogadta az ajándékötletet, de nem ellenkezett, inkább érezte, tudta, hogy ez tökéletes ajándék.

- Azért egy kérdésem lenne - mosolyodott el Éva. - Mire való ez a Hematit?

Az idős úr szeme vidáman csillant fel!

- Tudja, bátorságot ad, régen a harcba induló katonák talizmánként viselték. De vastartalma miatt vérképző hatása is van. Gyógyítja a keringési rendellenességeket, vérszegénységet, leukémiát, és ami a legfontosabb, optimistább életszemléletre ösztönöz.

- Nagyon érdekes, bár nem hiszem, hogy akinek viszem, szüksége lenne rá, de valamiért hiszek Önnek. Becsomagolná? Nagyon szépen köszönöm a segítségét!

- Nagyon szívesen, és egészséges, boldog születésnapot kívánok annak, akinek viszi az ajándékot! Önnek jó szórakozást, és kívánom, higgyen a véletlenekben!

- Köszönöm, és viszlát.

A kis csengettyű megszólalt a nyíló ajtóra. Éva a kellemes illatokkal az orrában, a furcsa idős úrral kapcsolatos gondolataival szinte szédülten zárta be maga mögött az ajtót. A hideg újra megcsapta arcát, ettől szinte magához tért, gyorsított léptein, és felszállt a villamosra.

Otthon készülődni kezdett az estére. Megmosta haját, kikészítette halványzöld nadrágkosztümjét, és rájött, hogy várja az estét. Izgatottsága nem múlt el még akkor sem, amikor beszállt a taxiba. Ági és pár ember már ott volt, amikor megérkezett. Igyekezett elvegyülni az egyre többen érkezők között. Ági egyszer csak karon fogta és vidáman újságolta, hogy egy orvos barátja is jön, aki hozza a barátját is. Természetesen be akarja mutatni neki Évát, ezért nagyon örül, hogy elfogadta a meghívást! Éva nem túl lelkesen mosolygott erre az információra, de nem akarta elvenni a nő kedvét. Elérkezett a torta és az ajándékok átadásának ideje. Éppen Éva ajándéka került sorra, amikor megérkeztek az elkésett vendégek. Az orvos és a barátja. Ági üdvözölte őket, de figyelme visszatért az  ajándékra. Éva röviden elmesélte, hogyan talált rá a kis boltocskára, és maga sem tudja, miért ezt az ajándékot hozta neki. Ekkor az orvos barátja megszólalt, hogy ez bizony remek ajándék. Ő természetgyógyász, és ismeri ezt az ásványt és a hatásait is. Éva ekkor rápillantott a férfira, és elakadt a lélegzete! Előtte állt a varázslatos kis bolt idős, őszülő öregúr fiatal változata! Magas, egyenestartás, komoly, mély barna szempár, és a mosolya is hasonlít rá! Alig tudott megszólalni, éppen csak a nevét tudta megmondani, és kezet fogott a férfival. De hamar felocsúdott, amikor meglátta Ági sápadt arcát, ahogy az orvos halkan mondott neki valamit. Ági szeme könnyben úszott, amikor odalépett hozzá.

- Az ajándékod tökéletes segítség lesz a hátralévő időben.

Felrakta csuklójára a karkötőt, és markában szorította a Hematit marokkövet.

- Leukémiás vagyok!