Fekete éjszaka fátylán lépked a hold,
kísérik őt fényes csillagok,
néha egy felhő odabólint,
ha kellek, én is itt vagyok.

Maga elé húzza hajnaltájt,
búcsúzóul betakarózik,
mire az első sugárral
a nap idelopózik.

Járja útját, este újra eljön,
csillagszőnyeget terít az égre,
hol fogyón, hol gömbölyűn,
rendszert hoz a mindenségbe.