Uram! Tudom, keveset beszélgettünk mostanában,
tudod, én csak úgy tengek-lengek ebben a világban.
Még mindig keresem a hitet, amit nekem adtál,
de megtorpanok minden hitetlen pillanatnál.

Az évgyűrüim közben mind bilincsbe zárnak,
és nem látok mást, csak a folytonos hibákat.
Tudom, volt szép is, hálás köszönetem érte,
csak eltünődöm, mindez valóban megérte?

Sok a dolgod, látom, hiszen haldoklik a világ,
elvesztette egykori ártatlan, igaz mosolyát.
Néhanap, hogy érezzem, kicsit jobban szeress,
tán könnyebb lesz számomra a cipelt kereszt.