Ragyog a nap, szinte éget,
Dolgos ifjúságom emlékei visszatérnek.
Érett búzamezőtől sárgállik a határ.
Indulni kell korán, sok munka vár.
Éles volt a kasza, csillant a napfényben,
Kora hajnaltól kezdődött a munka serényen.
Marokszedő sarlója szedte a búzát kévében,
Mire felért a nap az ég tetejére,
Álltak sorban a keresztek, a búza kévében!
Nehéz volt a munka, a veríték csorgott,
Nem sajnáltatta magát, aki szívvel dolgozott.
Munkája gyümölcse a kenyerét adta,
Boldog volt az ember, beérett munkája.
S mikor a nap nyugovóra tért,
Szétnézett a határban szerte-szét.
Fáradt emberek munkáját látta,
Elégedetten köszönt utolsó sugara.
Ma is ragyog a nap ezer sugárban,
De gépek segítik az embereket a nagy munkában.
Zúgnak a gépek, dolgoznak a nagy határban,
Telnek a silók, s a gabona a magtárban.
Az ember munkáját a nap is dicséri,
Bárhol jársz a hazánkban, a búzatábla a napot köszönti.
Köszönöm én is, Istenem, a kenyerünket megadtad!
Érő búzamezőt szépen vigyáztad!
ÁMEN.
Mosonmagyaróvár, 2024. június 27.
