Élettel telt meg a Nap,
koronája aranyszínben ég,
s körötte a Kék, azúrtengerében fürdeti
hófehér függönyét.

S ha a reggeltől búcsúzik a Nap,
bíborszínű fátyol kíséri útján,
míg el nem merül a tág,
nagy, kerek földtónak partján.

S ha esténként aludni tér a Nap,
felveszi fekete színű köntösét,
s körötte a Sötét, éjtengerében fürdeti
milliónyi csillagrendszerét.

A Nap él! Lüktet, dobog az ő szíve!
S benne él az emberek iránti szeretete.
Szeret a Nap! Értünk kél ő minden reggel,
Fénylő sugarakkal táplálja az élet örömét lelkünkbe.

2024. június 15.