Magamra mért nem ismerek?
Hol voltam, amikor éltem?
S most immár halott vagyok,
Nincs bennem virágzó élet.

Szerelmes énekét
Mért nem hallom a nyárnak?
Zord, hideg szelek fújnak...
Elevenen sorvadtam el én az égő lángban.

Szavak mélyére ások.
Igazat keresek, valót!
Rejtelmes szigeten laktam,
Körém gyűltek a bűnben lakók.

Véresre festették lelkem,
Szívemet farkasok elé vetették.
Elmentek mind, akik szerettek...
Sodródom én az élet tengerén.

Se kint, se bent a létem,
Nyugalmat nem ád az est.
Hajnalban, ha korán ébredek,
Idegen szemmel néz reám a reg.

Titkos írással rótta le sorsom az ég,
Megfejteni e kódot képtelen vagyok!
Ha tudnám, mit jelentenek a sorok,
Talán megérteném, hogy miért is vagyok.

S ha tudnám, miért lettem,
Elengedném kezét a kínnak.
Rávilágítanék minden napon át,
S csak néznék, néznék oda fel, a mesélni tudó,

őszinte csillagokra.

Gyöngyös, 2024. május 29.