Csendemben légy szerelmes suttogás,
Botló ráncaim közt simitó varázs.
És ha szólítom néhanap Istenem,
Látja majd, hogy te vagy a mindenem.

Délceg járásom kissé talán hamis,
Szikrázó elmém mára már szenilis,
Elhiszem magamnak imádott Istened,
Imámban te vagy az örök "hiszekegy".

Sosem leszek már régi önmagam,
Nyugtalan éj vagyok, de csillagtalan.
Ha majd a síri túlról hozzád eljövök,
Takarjanak be áldott földrögök.