Még várok egy halk, csendes szóra,
egy szívhez szóló, reményt adó szóra,
melytől a gond elszáll,
s a sötét felhő is eltűnik,
mely felettünk a csendre vár,
majd gyorsan továbbáll!
Kitisztul az ég,
és a tavaszi napsugár elhozza
a tiszta, ragyogó fényt,
és a fájó szív megbékél.
Tavaszi virágok illatát hozza
a szél felénk, ébred a remény,
mint a kis rügyek a fák hegyén,
s én kezem újra a kezedbe tehetem,
meghitt áhítattal, kedvesem.
Átölel a két karom,
fejem a válladra hajtom,
csók tüze égeti egybeforrt ajkunk,
megszűnik a világ,
s mi eggyé olvadunk,
mint a vízcseppek az eső után.
A csend körülölel,
szerelmünk tüze nem hamvad el,
ég, mint feltörő láva,
ez a szívünk vágya.
Sikolt a gyönyör, nyögdécsel
a vágy,
s a kielégült test ernyedten zihál.
Meghipen a test,
ma nem volt rest, boldogság árad szét az
erekben,
boldog vagyok, hogy vagy nekem,
szeretlek téged, kedvesem!

2024. április 16.