Egy kis lélek ott fent, az égben,
élt árván, unottan és szerényen.
Szállt volna le a gyönyörű Földre,
de a címet már rég elvesztette.
Mely testbe most hova szálljon,
lesz-e élte azon a szép világon.
Az emberek egyre csak születtek,
és megtalálták a nekik szánt lelket.
A kis lélek egy felhő szélén ülve,
az ő testét bíz egyre csak kereste.
Nem akart mást, csak kicsit szeretni,
abban a testben új értelmet lelni.
Bánatában sírva levetette magát,
nem kell ez az élet, nem kell ez a világ.
Történt éppen akkor, hogy megszülettem,
és e drága lélek most boldogan él bennem.