Miért vagy hát lelkemnek gyöngye?
Szólj hangoddal, te édes csalogány!
Oly búsan keseregsz e jelenben,
Mégis, mégis szerelemért kiáltsz.

Szárnyad nem rebben, kis kezed hideg,
Csak szomorúan néz reám csillogó szemed.
Nem lelé tekinteted a gyönyörűszépet,
Nyugalmát nem lelé egyetlen élted.

Álmatlan éjszakák gyötörnek, kínoznak,
Nem ád a mád esélyt a holnapnak.
Szűk ágak között bujkálsz, de nem repülsz,
Csalogányleány, miért menekülsz?

Szállj csak szabadon, emelkedj magasra,
Jegenyék fölött a felhőket csapdosva.
Engedd ki szárnyad, nyiss ajtót lelkeden,
Fogadd be szívedbe hű szerelmedet.

2024. január 22.