Az ördög a minap megkísértett,
és kérte, adjam neki a lelkemet.
Kérdeztem, mit kapnék cserébe,
megdolgoztam keményen érte.
Vigyorgó pofája akkor felderült,
vörös szeme izzott, lüktetett, hevült.
Az öröklétet adhatom csak teneked,
világi vagyont, temérdek kincseket.
Tudást, mellyel uralhatsz másokat,
s nem kell érte szégyellned magad.
A világon már bármit megtehetsz,
ezt mind átadom azonnal neked.
A tarsolyodban, mondd, van-e szeretet,
mellyel eddig megtöltöttem lelkemet?
A vigyor arcáról nyomban lelohadt,
bármit kérj, de szeretetet nem adhatok.
Akkor most fordítsd rám rút pofádat,
amit adnál, azt tartsd meg magadnak.
És hogy ne legyen lelkemen csorba,
visszaküldtem őt a tetves pokolba.