lám, megint eltelt egy év
és én öregebb lettem
vajon maradt-e még érv
arra, megöregedtem
ugyan, mit jelent, kérdem
hiszem, hogy semmit, talán...
de csontjaimon érzem
az évek rohannak ám
néhol itt fáj, néhol ott
kinevetnek az évek
már nincs semmilyen légyott...
csak egy férj... neki élek
egy híján hetven, s ez fáj
lehet, nem érzem, de tény
erre már nincsen szabály
már nem nap süt, csak holdfény
érzem már a szívemmel
hogy nem csak a táj őszül
hatvankilenc évemmel
már jön a baj, de csőstül
kit érdekel? még élek
még táncra hív a lábam
mi lesz holnap? nem félek
még nem növesztem szárnyam
én még nem leszek angyal
még van dolgom a földön
nem tárgyalok a pappal
míg a százat betöltöm
2024. január 4.