(100 éves egyesítésének évfordulós köszöntője)
Mutattad nekem szép orcádat,
Hömpölygő Dunán ringott csónakom.
Boldog voltam gyermekként is benned, tudom,
Míves házaidat csodáltam, csodálom.
Millió villanyfényed világítja az utat,
Régmúlt lassan halványul.
De ki feledné ívelő, magas tornyaidat,
Aki bennük a szépség, boldogság felé kutat?
Mindig vártál rám pályaudvaraidon,
Fütyült az induló vonat,
De már helyettük autók milliói
Zárják el széles útjaidat.
Mégis szeretlek, s nem tudok betelni veled,
Gyermek és diák évimet széppé tetted.
Emlékeimben elrejtelek,
Mint az ötvenhatban megélt emlékeket…
Azután benned éltem tizenhét éven át,
Szeretett ismerős, munkatárs, jó barát.
Fájdalmas bánatom takarja sírhalom,
Ezeket lelkemben csendben hordozom.
De akkor is szép vagy nekem!
Örömmel rád gondolok, a rosszat feledem.
Margit-sziget, melyet körülölel Dunád,
Most is érzem az öröm, s virágai illatát.
Kívánom, örömében szóljon a déli harangszó,
Melyet férjemmel mi terveztünk át.
Éljenek meg az emberek még sok száz évet benned!
Fáidon dalolják a madarak a boldog diadal dalát.
Mosonmagyaróvár, 2023. november 17.
(Egyetemi templom harangjait, Mátyás templom harangjait)