Látszólagos csend, nyugalom,
befelé hulló könnyeimet lassan elfojtom,
apróra tört lelkem darabjait összesöpröm,
a szemétbe öntöm,
Istenemhez könyörgöm.
Nincs vita, rég kész a lista,
ki, mikor és hova.
Adott a gravitáció,
rombol a civilizáció,
jön az invázió,
él a szitkozódó,
az embert próbáló életek vad versengése,
s velünk van nyomor apró szépsége,
ami mind-mind az életünk része.
Sokszor az ész sem érti, mit, miért tesz,
s hogy ebből aztán majd még mi lesz?
Világunk összeomolni készül,
a rossz győz a jó felett?
S nincs, aki ítél e felett?
Nincs, ki megálljt parancsol?
Hisz már látszik a szörnyű jövő,
mely életeket, a földünket elsöprő,
megjósolt jövendő.
Még van egy hajszálnyi remény,
Istenünkhöz könyörgöm én,
mentsen meg minket,
büntesse meg a tetteseket,
és adjon erős hitet,
gyermekeinknek, unokáinknak
élhetőbb életet!
2023. november 6.