Házunk előtt áll egy akác
Öreg már a törzse
Úgy látom én minden reggel
Mintha, nekem köszönne
Törzsére kérge ráncosult
Sok-sok év éltében elmúlt
Úgy néz ő, mintha szeme, szája lenne
Azzal szólna reggelente
Öreg akác, állj sokáig
Lombsátradban madár szólhat
Ágaidon tavaszt köszönt a virágillat
Méhsereget boldogíthat
Minden évszak köszönt neked
Átölelni már alig lehet
Lombsátrad hűvöst adja
Az ősz leveled lehullajtja
Értünk élsz és nekünk örvendsz
Gyermek hajtásokat nekünk nevelsz
Friss illat árad belőled
S télen te is álomra hajtod fejed
Csendben, némán alszod álmod
Kívánom, hogy tavaszig szépet álmodj
S azután újra hajtod rügyeidet
Csak aludtál, nem voltál beteg
Lelked van, mint az embereknek
Tudod mikor, minek van ideje
Ringatod a búgó galambot
S téged is meggyötör a vihar szele
Állj még sokáig te akác
Köszönj reggel nekem jó napot
Minden nap én is rád kacsintok
Azt mondom, még itt vagyok
Veled mennek el az éveim
Te látod örömöm és bánatim
Köszönöm, hogy mosolyogsz rám
Te bölcs, élő, öreg akácfám
Mosonmagyaróvár, 2012. október 3.