Telihold világít fényesen a késő őszi éjben,
szikrázó fénye szétterül a szunnyadni készülő időben és térben.
Világít a telihold az égen,
mindig visszatér, mert ez az ő útja oly rég,
de hisz rajta kívül világít még sok kis bíbor bogárka, apró lény,
örül ennek a virágzó repkény,
mert odacsalogatja a fény a bogarak hadát,
kik az ő virágából isszák az édes nektárt.
Csodálatos látvány a telihold,
korongja fényes, mint az aranypor,
álmot sok ember szemére mégsem hoz.
Nézem és csodálom,
a természet engem mindig elvarázsol,
szikrázó fénye magával ragad,
a szemem rátapad,
s a képzeletem szárnyán szállok messzire,
egy képzeletbeli, csodálatos vidékre,
hol vár az éden, boldogság zöld réten,
szeretet, béke ölel át, s teljesíti szívem vágyát.
Ó, már vár az éjszaka édes álma,
álomport hintve szempillámra,
elalszom én is nemsokára!

2023. szeptember 28.