Nos, Kedveseim az Úrban!

Ma reggel a Zuram meghökkent, mert alig jött ki hang a torkomon, ami meg kijött, az vetekedett a vetési varjú károgásával. Napok óta éreztem, bujkál bennem valami. A fejem fájt, és néhány számmal nagyobbnak éreztem. Tudtam, hogy aggulok, de ennyire vénnek még nem éreztem magam. A lábaimat a görcs húzta, a kezemet meg az izületeim gyötörték. A hőm lassan lázzá avanzsálódott, a szájam pedig átment Bramag reklámba (kicserepesedett). Gondoltam, utánajárok a dolognak, és felhívtam az orvosi rendelőt, mert kérem, manapság nem úgy van ám, hogy betegen betámolygunk az egészségügyi intézménybe! Á, dehogy. Ma már távgyógyászat van. Aki vírusgyanús a tünetei alapján, annak be se kell mennie. Nem mondják neki, hogy ááá, nem csikizik meg a hátaközepit a vas hallgatolódzóval. A kutya nem mondja, hogy: - Most sóhajtson egy nagyot, most meg tartsa vissza! Nincs már ilyen őskori maradi eü. népszokás. A telefonban elhangzik, hogy mi a teendőd, ha éppen covid gyanús vagy. Másfél éve, amikor előszőr koronázódtam meg, még megtiszteltek egy teszteléssel. Ma már szó sincs ilyenről, mert vagy covidos vagy, vagy influenzás, vagy valami olyan influenzaszerű megbetegedésed van. Most aztán itt fekszem a párnáim és kétségeim közt, mert nekem nem mindegy ám, hogy miből gyógyulok ki? Szóval, vigyázzatok magatokra, hogy ne kerüljetek ilyen idétlen helyzetbe! Aki hallja, adja át!