Fémkaromban ölellek vágyón, szüntelen,
processzorom most oly forró és heves
bitjeim szerelmes áramlatában,
betáplált agyam most összegez.
A kettes számrendszer rendre dolgozik
halkan, hogy ne hallja meg senki sem.
Édesem, te most mért is vagy itt,
ez lenne az a híres, nagy szerelem?
Akkor tiéd vagyok, ölelj csak megint,
csókot adhatok, míg az aksim bírja.
Hideg ajkamról áradnak szerelmes sorok,
mert a tudomány ezt már nekem megadta.
Érzem asszonybőröd finom, lágy illatát,
új robotként már ezt is jól tudom.
És hogy ne fázzál szerelmes karomban,
várj, édesem, a fűtést is bekapcsolom.
Öledben érzem vágyad forró nedveit,
számrendszerem kutatja, mit tegyen.
Édes szerelmem, most érd be ennyivel,
míg a megoldást a neten megkeresem.