Zsúfolt temetőbe az út bitumenes,
a hűtőház, és a raktár szeméttelep,
a haragtól már a lélek is vörhenyes,
a rendőrség tettest hiába is keres,
hamisak a nyomok, téves a látlelet.

Szószékek zuhannak a mélybe, semmibe,
a miatyánk helyett szitok, átok morzsál
ajkakon, nyomaszt az idő roppant prése,
kukázik népem, nem számít Istenre,
egymás testét falja épp három korosztály.

A ficsúr, a fizetett bróker-prókátor
kioktat, hízik a tőke, sorvad a sarj,
leoldva keresztről gyilkos, tolvaj-lator,
de miutánunk nem lesz majd gazdag tor,
csak eljön értünk egy szemeteskocsi majd.

Fekete varjak és a százmilliárdok
röpködnek koldus milliók feje fölött,
gyűjti a muníciót a pártpénztárnok,
a Megváltómra én hiába is várok,
egy másik dimenzióba elköltözött.

És nem csak harminc ezüst a júdáshaszon,
itt nem támad fel senki a harmadnapon,
így szokás a kifosztott, pannon gyarmaton,
mézédes teába fojtom a panaszom,
jön a szemetes, csikorgását hallom,

Fukar Európa maradékot hullajt,
magzat elvetél, abortál, anya nem szül,
miért szűröm a szót, körmölöm le a bajt,
és konok akarat új rajtba belehajt,
mikor a semmi már úgyis felénk feszül.

Romkohók tövében meghalnak a vágyak,
ki iránt lehet most tisztelet alázat,
szennyel teli kukák rám hiába várnak,
gyilkos hatalommal már ne hogy komázzak,
de kire hagyom házamat, a hazámat.

2014, 02. 18.