Be kell vallanod végre önmagadnak,
csak Te vigyázol rám, hogy meg ne haljak,
éltető hullámok Benned születnek,
azért élek még, mert Téged szeretlek.

Nélküled nem is ismernék önmagamra,
az ajkam a hálát feléd dadogja,
tán, nem is tudsz róla, de itt vagy velem,
testtelen tested, lelkedet ölelem.

Minden nap próbálom a lehetetlent,
hogy elfelejtsem, milyen rossz idelent,
bár csak Te is látnád, észrevennéd már,
áttört a gát, leomlott az akadály.

Csak várlak öregem, sebzetten gyengén,
már tudom, hogy Te voltál bennem az én,
kezedben nyílik a fény-zuhanyrózsa,
a mosolyod, csókod életem sója.

Az anyag, a lélek lágyan összesimul,
a halálon innen és azon is túl.

2014. febr, 22.