Szabadon

Befoltoztam lyukas tetőmet,
hogy ne lássam a repülőket,
most nem látom a csillagokat,
sem az égi viharokat.

Felhőkön égbe kell szállnom,
bár hideg van, nagyon fázom,
vonzanak bűvös mágnesként,
mert hiányoznak esténként.

Nincsen ajtóm, tóra látok,
nincs mit esténként bezárok,
ablakom nélkül, látom az erdőt,
minden susogó magas fenyőt.

Az erdei gyalogutakat,
a tisztáson legelő vadakat,
terebélyes szép tölgyeket,
virággal hintett völgyeket.

Falak sincsenek, szabadban alszom,
vastag felhővel takarózom,
fekvőhelyem finom páfrány,
puha fű az illatos párnám.

Álmom a hold végigkíséri,
fénye arcom simítja, fürkészi,
reggel átadja helyét a napnak,
a színes, langyos virradatnak.