Gyermekként csak álltam,
egy csodára vártam,
még tiszta volt lelkem,
oly sok volt a tervem.

Bíztam a jövőben,
valami erőben,
és bíztam a dalban,
amit tőled kaptam.

Aztán, hogy megnőttem,
nem az lett belőlem,
a sors már mást akart,
elém tett pár csavart.

Felnőttként azt láttam,
az út mit bejártam,
nem is volt olyan rossz,
csak kicsit kanyargott.

Sokat tapasztaltam,
mindig marasztaltam,
velem nem kell félned,
őrzöm gyermek lényed.

Igaz, volt sok álmod,
de már csak azt látod,
végül is jól tetted,
hogy a dalt követted.

Ha most itt állhatnál,
jelenben láthatnál,
hívnálak öleljél,
bátran csak kövessél.